Kleman Ágnes
Fő inspirációk
Regina Lukk észt illusztrátor képei, valamint a Serafini-kódex – bár nem silent book, nagyon meghatározó élmény volt.
Emellett nagyon szeretem a japán tusfestészetet. Az egyszerűségben rejlő tökéletesség, „a kevesebb több” elve nekem az élet minden területén vonzó. Ebben rejlik számomra a békesség és a harmónia. Amikor túl sok az inger, meg kell állnom, hogy feldolgozzam.
Ez egyfajta Rorschach-teszt, ha úgy tetszik. Mindenki azt lát bele, amit éppen képes. Hiszen nem akarom megmondani, mit kell érezni, gondolni. Ez a festményekre is igaz, de a silent book különlegessége, hogy a képek egymással összefüggenek, és a polcomról mindig levehetem, és találhatok benne olyan dolgokat, amelyek előtte elkerülték a figyelmemet. Épp ezért soha nem lehet „kiolvasni” és megunni sem.
Hogyan lettem silent book szerző?
A Gabriel Pacheco által tartott workshop meghatározó volt számomra, nemcsak a munkái, hanem a személyisége miatt is. Nagyjából három-négy éve foglalkoztatott a műfaj. Bár korábban is készítettem kamishibait, ahol a képekhez találtam ki meséket. Akkor még nem hallottam a silent bookról.
Kleman Ágnes bábos, mesemondó és rajztanár. A környezeti neveléssel foglalkozó Bábozd Zöldre Egyesület munkatársa, és az általuk kiadott edukációs mesekönyvek illusztrátora.
Így kezdődött…
Rofusz Kinga Otthon silent bookja által találkoztam először a műfajjal. Lenyűgöző volt számomra az a szabadság, ami a silent bookból áradt. Bábos mesemondóként megtanultam a történetmesélésnek azt a varázsát, csodáját, amikor a semmiből teremtünk. Ez a fajta storytelling nagyon szórakoztató. Megadja a teremtés élményét, azt a katarzist, amikor alkotunk valamit. Eufória, intellektuális módszerekkel.
A silent book nekem a belassulást jelenti, ahol a lélek dolgozik. Nem adja meg a szavakat, mások gondolatait, csak a képeket.
Ketten vagyunk. A képek és a lélek.