Fő inspirációk

A silent book számomra nem pusztán vizualitásról szól, sokkal inkább egyfajta vizuális költészet. Gyakran inspirálnak kortárs költők vagy dalszövegek is – az a fajta tömörség, ahogyan nyersen és egyszerűen képesek megfogalmazni valami nagyon összetett érzést. Ez a lényegretörés, a játék a színekkel, formákkal és ritmussal nagyon közel áll hozzám. Nem megoldást akarok adni, inkább elgondolkodtatni, teret hagyni a nézőnek. Valójában az a lényeg, hogy minden inspirál, ami éppen kapcsolódik az aktuális témámhoz és új nézőpontot ad.

Hogyan lettem silent book szerző?

Őszintén szólva nem terveztem, hogy valaha is silent bookot készítek. Sőt, volt bennem egyfajta ellenérzés is – nem akartam egyszerűen csak felülni egy divathullámra. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem Gabriel Pacheco budapesti workshopjára. Ott egy számomra nagyon friss személyes élményt kezdtem feldolgozni. Jólesett elmerülni benne. A játék, amit ott önfeledten játszottam a képekkel és a történettel, egyszer csak megtetszett – és azon kaptam magam, hogy talán érdemes lenne befejezni. Így indult el ez az út.