Száler Tímea

A young woman with shoulder-length hair smiling outdoors with sunlight shining on her face, wearing a dress with white tulle fabric.

Fő inspirációk

Mindenképp kiemelném a tanáraimat, Rofusz Kingát, Turi Lillát, Sásdi Laurát, akiktől a Corvin Rajziskola illusztrációs képzésén tanulhattam. Nekik köszönhetek minden alapot, amit az illusztrációval kapcsolatban elsajátíthattam, nagyon hálás vagyok azért a két évért, amíg a mentorálásuk által fejlődhettem. Külföldi alkotók közül abszolút kedvencem Roozeboos (Anne Roos Kleiss) hihetetlenül felszabadult, játékos világa, és meg kell említenem sokunk példaképét, Victoria Semykinát. Mindenképpen inspirációs forrás számomra a képzőművészet is, elsősorban a szimbolisták és az avantgárd mozgalmak festői hatnak rám leginkább, a teljesség igénye nélkül: Gulácsy Lajos, Vaszary János, Fernand Khnopff, Franz Marc, Chagall, Dalí... Ezen kívül az olvasásból, elsősorban a szépirodalmi művekből merítek ihletet az alkotáshoz.

Hogyan lettem silent book szerző?

A már említett illusztrációs képzés alatt kaptunk egy olyan feladatot, ahol szöveg nélkül kellett egy történetet elmesélni, ez körülbelül három éve volt. Azt hiszem, ekkor még kevésbé voltam tudatában annak, hogy mit jelent pontosan a silent book, inkább ösztönszerűen építettem fel a történetet.

Száler Tímea a Corvin rajziskola kétéves képzését végezte el nemrégiben. A 2025-ös Aranyvackor illusztrációs és meseíró pályázaton megkapta Győri Alízzal közös pályázatára a Cerkabella Könyvkiadó különdíját.

Így kezdődött…

Amikor először találkoztam a silent book műfajával, arra gondoltam, hogy ilyen könyvet nagyon nehéz lehet csinálni. Én alapvetően szeretem a szöveget, a narrációt, ami a hétköznapjaimban is megjelenik: a rendszeres olvasás mellett például állandóan listákat gyártok, régimódi naptárat vezetek, lejegyzem a gondolataimat. Ezzel a háttérrel a silent book számomra elsőre olyan volt, mintha valamelyik alapvető szervem nélkül kellene léteznem. Szokták is mondani, hogy ha valaki elveszíti valamelyik érzékszervét, a többi megmaradt erősödik fel. Kicsit így éreztem magam a silent bookkal:

A woman with blonde hair sitting outdoors near rocky terrain, about to bite into a glazed donut.

ha nem egészíthetem ki a látványt szöveggel, nem magyarázhatok meg jeleneteket, akkor új eszköztárral kell felvérteznem magamat, hogy olyan erős képet alkossak, amely mellől nem hiányzik a narráció.

A woman in a flowing, sheer dress resting against a rocky wall outdoors.